Pénteken aerobikon voltam! Előzmények: Marci sulijában a Szülői Munkaközösség szervezet a szülők részére aerobikot és angol nyelv tanulást. Mikor meghozta Marci akkor még nagy ívben csesztem rá, de gondoltam soha semmi iskolai programban nem veszek rész. Jobb szeretek a háttérben meghúzódni, na már volt olyan is amire önként jelentkeztem. Na szóval egy kis gondolkodás után gyors telefon Szilvinek (mert egyedül biztos nem megyek), és megbeszéltük, hogy neki vágunk. Múlt pénteken volt az első óra, de én a győri út miatt nem tudtam menni. De most teljes erő bedobással vágtam neki a dolognak, lehet nem kellet volna ennyire lelkiismeretesnek lenni. A mai napom az valami keserves, nem tudom rendesen menni, se ülni, se állni, na de mozogni sem könnyű. Peti szerint olyan "tipegős a járásom", még Lilike is nevet rajtam mikor sántikálok. Ne gondoljátok ám, hogy most feladom, nem olyan fából faragtak:)) Megmutatom, hogy milyen kitartó vagyok, megyek a jövő héten is. Ja azt meg nem is mondtam óra után a többiek azt beszélték, hogy legyen heti két alkalom :((. KITARTOK!!! Az angol órák két hét múlva kezdődnek. Hogy fogom összehozni a háztartást és a esti programjaimat? A család is fogyózik majd, én aerobikozok ők meg nem esznek :))) Egy szónak is száz a vége piszkosul szenvedek, remélem hamar el múlik. Ja Peti fűz, hogy este menjünk vacsizni! Van értelme a szenvedésemnek? Elképzelem magam ahogy besántikálok az étterembe és mint a sz..ó galamb leülök a székre. Higgyétek nem szép kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése