Szösszenetek a családról, receptekről és még sok minden másról

:)

2011. február 9., szerda

Ismét fánk

Tegnap megint fánkot sütöttem, és mindig szebb lesz. Anyukám azt mondta, hogy a nagyi megirigyelné olyan szép szalagos lett. Na nem fényezem  magam tovább! :) Ja és megcsináltam első madártejemet!!! Úgy született, hogy Marci kint volt velem a konyhán és én hangosan gondolkodtam, mi legyen ezzel a sok (5) tojásfehérjével, erre kicsi fiam válaszolt, hogy madártej. Gyors internet böngészés, hogy hogy is álljak neki az egésznek. Találtunk sok receptet de csak tényleg az elkészítést vettem alapul az összetevő már mint a tojásfehérje mennyisége adott volt. Hát neki álltam. Így készült:
A tojásfehérjét cukorral kemény habbá kell verni (a cukor mennyisége ízléstől függ, ki milyen édesen szereti). Kb 1 liter tejnek a felét fel kell forralni és mikor forr kanállal bele szaggatjuk a tojáshabot, pár percig főzzük és megfordítjuk a másik felét is főzzük egy kicsit (a külsejének kissé szilárdnak kell lenni). Amikor kifőztük a habot bele öntjük a maradék tejet is és újra felforraljuk. Közben kikeverünk 4 tojássárgáját cukorral és egy teáskanál liszttel majd a forró tejhez adjuk, összekeverjük és még egy kicsit főzzük együtt. Ja a 4 tojásfehérjét is a habhoz adtam, így 9 tojásfehérjéből lett a madár. Képek majd később.
És honnan is ered a neve?
A madártej név eredete:
A latin lac gallinaceum ’tyúktej’ ~ gallinarum lac ’tyúkok teje’, ill. az annak forrásául szolgáló ógörög ορνίθων γάλα (ornithón gala) ’madarak teje’ tükörfordítása. Ez a több ókori szerzőnél előforduló kifejezés olyan finom ételt jelölt, amely csak a nemlétező, lehetetlenül finom ételekkel, mint pl. a madarak teje, hasonlítható össze. Angolul, franciául ezt a desszertet Úszó sziget-nek hívják (floating island).
Forrás: www.wiselady.hu

És akkor a fánkról is tudjuk meg honnan ered!

A fánkot, egy bécsi pékmester megözvegyült felesége, bizonyos Krapfenné találta fel. Mégpedig nagyon prózai módon:
Egy szép napon nem készültek el időben a kenyerek, ezért a sorban álló emberek elégedetlenkedtek, erre a pékné, (talán az akkoriban bevett szokás szerint) felkapott egy darab kelt tésztát és az elégedetlenkedők felé hajította.
A repülő tészta azonban nem a kívánt helyen, hanem egy a tűzhelyen álló és éppen forró zsírban landolt. Az attack okozta kellemetlen érzéseket, hamar felváltotta a forró zsírból kidagadó tészta látványától, majd ízétől érzett ámulat. Ettől kezdve Krapfennének nem kellett a méltatlankodó sorbanállók segítsége! Hamar rájött, hogy egy új terméket fedezett fel, és elkezdte üzemszerűen gyártani.
A kezdeti kenyértészta persze finomodott, az élesztőn liszten és vízen kívül került bele tojás, tej, vaj, rum, reszelt citromhéj.
Azóta Ausztriában csak Krapfennek nevezik a fánkot.
Krapfenné történetéből hiányzik az időpont megjelölése, viszont XVII-XVIII. Századi konyhai emlékek kutatva feltűnik, hogy viszonylag kevés édességet ismertek, és azokat leginkább fánk néven emlegetik.
Úgy tűnik tehát ez valamiféle általános megnevezése volt, bizonyos fajta édességeknek.
A mai is fánknak nevezett ételeink különbözősége is igazolhatja e felvetést:
Farsangi fánk, Csöröge fánk, Képviselő fánk, Linzer fánk, Toló fánk…
Ezek különböző tésztából, különböző technológiával készülő ételek, mégis fánknak hívjuk őket. A régi receptekből kiderül, hogy anno leginkább palacsintatésztaszerű masszába mártott és olajban (zsírban) kisütött gyümölcsöt nevezték fánknak.
Tovább kutatva a fánk eredetét, eljutunk oda, ahol számtalan más dolog is született, és általában sok száz évvel korábban mint azt elképzeltük:
Igen, Kínába!
Terebess Gábor,
EZERÍZŰ KÍNA, A kínai táplálkozás kultúrtörténete
Című írásából kiderül, hogy a von-tont (húsos táska) és a hszien-ping (töltött fánk) folyamatosan dokumentálható több ezer éves történelemmel rendelkezik.
 Forrás: www.biochef. hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése